Kovácsovics László is értékelte csapatai őszi teljesítményét: 

"Nagyon nehéz egy ilyen szezont értékelni, ahol annak kell örülnünk, hogy létezik ilyen, hogy sport, utánpótlássport, edzések közösségben, hellyel-közzel megmérettetésre lehetőségek, mérkőzések. Az a szerencse, hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve (szülők, vezetők, szurkolók, játékosok), akik pontosan tudják, hogy ebben a szezonban hálát kell adnunk azért, hogy egyáltalán foglalkozhattunk azzal a sporttevékenységgel, amit mindannyian oly nagyon szeretünk. Természetesen a játékosok száma az edzéseken és a játékoskeretek minősége a mérkőzéseken közel sem mondható maximálisnak. Minden nehézség ellenére azt tudom mondani, hogy minden megtartott fordulón, a megfelelő létszámmal a GYFKKA és az ETO-SZESE Aporos csapatai részt vettek és a mérkőzéseiket maradéktalanul lejátszották. Így nem tolunk magunk előtt egyetlen egy meccset sem az őszi szezonra. Most pedig szeretnék minden korosztályt pár mondatban értékelni. Összegezni, hogy állunk a kitűzött célokkal, illetve hol tartunk, az ezek eléréséhez szükséges úton. Összességében szeretném azt elmondani (elsősorban a szülőknek), hogy az adott korosztály a képességeikhez mérten a versenyzésben mindig erősebb feladatokat kap, ezen belül megfelelő célokat kitűzve részsikereket, sikerélményeket érhet el. Ezért szinte soha nem érzi azt, hogy hátradőlhet vagy befejezettnek a munkát. Gondoljunk csak vissza, hogy a legóautó készítése, vagy a kész autóval való játék okozott nagyobb örömöt?!

Arra kellett odafigyelnem, hogy a tényleg elég magasra tett léc nehogy teljesen elvigye a kedvüket. 

Ez főleg az U13-as és a két U14-es csapatainknál volt idén kérdéses, akik végig felversenyeztek, úgy, hogy a saját korosztályukban nem játszottak mérkőzést. 

U10-es csapat:

Az év elején sajnos volt lemorzsolódás. A távozók között olyan is volt, aki adottságai miatt rövid időn belül csapatunk vezéregyéniségévé válhatott volna. A csoport hozzáállása és munkaszeretete példaértékű annak ellenére is, hogy egyetlen egy bajnoki mérkőzésen sem tudták megmérettetni magukat. Az U11-esekkel játszott edzőmérkőzéseken, közös edzéseken is szépen helyt álltak. Biztos vagyok benne, hogy ezekből merítve az 5+1-es szivacskézilabda bajnokikon (bízom benne, hogy tavasszal már lesznek) nagy önbizalommal fognak pályára lépni. Így remélhetőleg sikerélményben és pozitív visszajelzésekben sem lesz hiány a második félévben. 

U11-es csapat:

Ebből a csoportból valamiért kimaradt az asszertivitás, csúnyábban fogalmazva a sportághoz szükséges erőszakosság. Az év elején azt a célt tűztük ki, hogy az edzéseken küzdőgyakorlatokkal, rávezető gyakorlatokkal kisajtolt akaratot, győzni akarást valamelyik mérkőzésen viszont lássuk. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy a csapat rájöjjön egy melós, szoros, esetleg győztes mérkőzés után milyen édes tud lenni a szánk íze. Az utolsó fordulón az első mérkőzésen jó játékkal sikerült a Budaörs csapatát két vállra fektetünk. A sikerélményen felbuzdulva a második mérkőzésen egy jóval jobb játékerőt képviselő Tata ellen játszottunk soha nem látott küzdelemmel egy szoros mérkőzést. Ez az élmény nagyon jó visszaigazolás volt és óriási motiváció játékosnak, edzőnek egyaránt a további munkához. Tavasszal remélem a játékosok is még éhesebbek lesznek és az év végi értékelésben még több ilyen mérkőzésről tudunk beszámolni.

U13-as csapat: 

A legegészségesebb létszámú, összetételű csoport. Minden poszton közel azonos adottságú játékosokkal. A szuper képességek mellett a csapatban több olyan játékos van akiben benne van a sportághoz szükséges keménység, önbizalom és csibészség. Ezek a pozitív tulajdonságok nem ebben a szezonban derültek ki, így ez a társaság méltó feladatot kapott az idei évre. Az U12 helyett az U13-ba neveztük be a csapatot. A jóval jobb fizikai tulajdonságokkal rendelkező csapatok ellen eddig nem sok sikerélményben volt részünk, de ezeknek a játékosoknak nehezen esik csorba az önbizalmukon. Minden mérkőzés után levonjuk a tanulságokat és rá kell jöjjünk nem a két csapat méretbeli különbségein mennek el a mérkőzések. Ha a hibáinkat kijavítjuk és kicsit fejben és akaratban beintegrálódunk a mezőnybe, tapasztalatból mondom, hogy a második félévben a szoros mérkőzések, és talán a győzelmek száma is meg fog gyarapodni. Ezt a csapatot, ha két lábbal a földön és együtt tudjuk tartani, nagyon ütőképes társasággá válhatnak. Tudom ez elég sok összetevőn múlik, de minden erőmmel azon leszek, hogy ez így legyen.

U14-es csapat:

Színtiszta 2008-asokból álló társaság. Akik az U13-hoz hasonlóan egy évet felversenyeznek, ráadásul első osztályba. Az ellenfeleinkkel szemben óriásinak mondható fizikai handicap-et itt még meg kell fűszerezni kiváló technikai és taktikai felkészültséggel. Így sajnos gyakori, hogy 20 gólos vereségekkel utazunk haza. Nagy kihívás ez játékosnak edzőnek egyaránt.  De ezt pontosan megfogalmaztuk a szezon elején: ezt az évet beáldozzuk és együtt fogjuk végigmelózni a hosszútávú fejlődés érdekében. Próbálok mindig kisebb, elérhető célokat megfogalmazni mérkőzések előtt, vagy éppen közben. Ezzel kiküszöbölni, hogy nehogy a játékosok motivációján végleges, kikalapálhatatlan csorba essen. 

Nagyon sokat számít a másik U14-es csapat (ETO-SZESE) példája, a velük való közös munka, edzések, edzőmérkőzések. Ők már egy lépcsőfokkal feljebb járnak. Az ő példájukat követve és látva, hogy az ő "eredményeik" elérhető közelségben vannak, még több erőt ad az edzésmunkához és kompenzálja a nagy arányú vereség okozta töréseket. Külön öröm számomra, hogy csatlakoztak régi-új játékosok és ezzel újra kétoldalú lett a csapatunk. Nagyon jó úton jár ez a társaság! Csak így tovább! 

Még egy dolog mellett nem szeretnék elmenni szó nélkül. 

A vírushelyzet miatt a szülők a csarnokokon kívülre szorultak legyen szó mérkőzésről vagy épp az edzésekről. Tudom, hogy ez nagy szomorúság a Ti szemszögetekből, de hihetetlenül nagy előrelépést eredményezett a gyermekeitek oldaláról. A koncentráció és a fegyelem fenntartásában nagy segítség az edzőnek, ha a játékosok figyelme nem oszlik meg. Nem csak az odautak közösek teljes létszámban, hanem a hazautak is. Jóval kevesebb lehetőség van a közösségépítés színtereinek megbontására. A gyerekek kénytelenek maguk megoldani a problémáikat, konfliktushekyzeteiket. Az öltözőben a saját és társaik cuccára való odafigyelés és felelősségvállalásban is érzek előrelépést, de azért itt még vannak hiányosságok.

Egy szónak is száz a vége: az edzők és a szülők közti kommunikációs csatorna kicsit beszűkült (ez talán egy kis hátrány), de a játékosokra nagyon pozitív hatással van a pályán és pályán kívül is, hogy nem vagytok elérhető közelségben. 

Minden Játékosunknak és kedves családjának egészségben, tanulmányi és sporteredményekben gazdag új évet szeretnénk kívánni!"

Szép volt fiúk!
Hajrá Győr!

Kiszámíthatatlannak indult az őszi szezon és az is maradt, ennek ellenére összefoglaljuk csapataink szezonbeli teljesítményét.

Ebben a szezonban is szép számban indultunk a Gyermekbajnokságban, U11-től egészen az U14-es korosztályig. A legkisebbeknek ezúttal nem volt lehetőségük tornákon részt venni, azonban a tavasszal kezdődő, az MKSZ által kiírt bajnokságba több csapattal is neveztünk.

Sokoray Ádám értékelte pár szóban a Fekete Iskolába járó U10-es korosztályú tanítványait:

„Sajnos ezt a csapatot nagyon nagy mértékben érintette a vírushelyzet. Majdnem a gyerekek fele jelezte, hogy a járvány alatt nem jár majd kézilabdára. Ez megközelítőleg 10-12 gyereket érint. Év elején az iskolákból való kitiltás miatt edzési lehetőségeink sem voltak. Ez a probléma novemberre oldódott meg és a srácok nagy elánnal bele is vetették magukat a munkába. Nagy kedvvel és hatalmas motivációval edzenek és játszanak azóta is. Nagyon fogékony ez a társaság, rengeteg új dolgot lehet velük kipróbálni így minden edzés újdonság nekik és nekem is. Köszönöm a Szülőknek a kitartást, a hiányzókat pedig várjuk vissza. Kellemes Ünnepeket!”

Hoffmann Ákos a győrszentiváni gyerekek teljesítményét, munkájukat értékelte:

„Győrszentiváni csoportom nagyon vegyes korosztályú srácokból áll. A 2012-2008 között született fiúk szorgalmasan látogatják a heti 3 edzést! A vegyes korosztály miatt eddig „szentiváni csapatként” nem tudtam őket versenyeztetni. Az idősebbeket azért, hogy játéklehetőséghez jussanak és ne csak edzéseken kelljen részt venniük „kölcsön adtam” a GYFKKA más csoportjaihoz. Sokoray Ádám, illetve Bella Viktor csapatában is szerepelnek játékosaim.

A 2011/12-es korosztályban most vagyunk annyian, hogy szeretnénk külön is megmérettetni. Remélem, a járvány elmúltával lesznek a Kisiskolás Bajnokságban fordulók, ahova szeretnék benevezni csapatommal. Fontosak az edzések, de a játékot, meccselést semmi sem tudja helyettesíteni!

Büszke vagyok azokra a srácokra, akik tőlünk indulva, már az ETO - SZESE U14 vagy U15 I. osztályú csapatait erősítik (Farkas Bence, Kövecses Máté, Pintér András, Takács Csombor)!

A nálam edző kicsik közül Hegyi Csombort szeretném idén kiemelni, a nagyobbak közül pedig László Marcit kitartó munkájukért!

Hajrá GYFKKA, hajrá Győrszentiván!”

Bella Viktor tanítványai a Gárdonyis kézilabda palánták idén U12 és U13-as korosztályban versenyeznek.

U12-es csapatának teljesítményét értékelte:

„U12-es korosztályban szereplő csapatommal idén több munkám volt, mint arra számítottam. Ez a csapat a tavalyi évben két külön gárda volt, ebből lemorzsolódtak páran, ezért egy csapatot kellett felépítenem. Kicsit lassabban indult be a gépezet, de az őszi szezon végére összeértek a srácok és már egész szép játékot mutattak az utolsó fordulókban. Gratulálok a gyerekeknek, januárban folytatjuk a munkát!

U12-es csapatommal ellentétben U13-ban már egy jobban összeszokott gárdával van dolgom. A teljes őszi szezonban jó teljesítmény nyújtottak a gyerekek, mondhatni kivétel nélkül dicséretet érdemel a csapat. Nem csak a mérkőzéseken, hanem az edzéseken is szép számban megjelent mindenki, és az edzéseken nyújtott teljesítmnyükkel is többnyire elégedett vagyok.”

Sokoray Ádám értékelte a Gárdonyi U14-es Területi bajnokságban versenyző csapatát:

„Ez a társaság két bajnokságban is indult hiszen a srácok nagy része U13-as korosztály, viszont az U14-es bajnokságban is elindítottuk őket. Sikeres félévet zártunk mivel mindkét bajnokságban egy-egy vereségünk volt, a többi mérkőzést viszonylag magabiztosan abszolváltuk. Győrben ritkán fordul elő, hogy fizikálisan előrébb tartunk a vetélytársaknál, itt ellenben magasságban és súlyban is felénk billen a mérleg nyelve. Dolgozunk rajta, hogy ne csak testben, de fejben is készen álljunk a következő évekre, ennek már mutatkoznak jelei, mindenképpen jó úton haladunk. Gratulálok a srácoknak a félévi eredményekhez! Köszönöm a Szülőknek a kitartást! Kellemes Ünnepeket!”

Szép volt fiúk!
Hajrá GYFKKA!
Hajrá Győr!